Vályogházak

Egy mai vályogház

A föld és vályogépítészet a legrégibb építkezési forma. A földet előbb használta az emberiség építőanyagként, mint a követ, a legelső ilyen építmények nyomai 8-10 ezer évesek. A vályog nem más, mint agyagos földbe kevert szerves anyag általában növényi eredetű, nád, szalma, törek, pelyva de lehet lótrágya is. Bár sok téves képzet kapcsolódik a vályoghoz, de ha az anyag speciális tulajdonságainak megfelelően használjuk, rendkívül tartós marad.
Az egyik legrégibb ma is álló vályogépület egy 30 m magas minaret, mely 1500 körül épült.

Vályogházak Magyarországon

A magyar népi építészetet sokan a vályogházzal azonosítják: nem is minden alap nélkül. Fa vagy kő csak viszonylag kevés helyen állt rendelkezésre, így a nyelvterület legnagyobb területén vályogból építkeztek. Egyes becslések szerint a mai napig a hazai lakóépületek egynegyede vályog. Így építészetileg elsősorban a vályogházaknál a karbantartás, felújítás, esetleg bővítés jelentik a fő feladatkört, nem pedig az új házak építése. A vályogházaknak földrajzilag és technológiailag is több típusa ismert, most csak ez utóbbiak szerint vesszük sorra őket.

A fecskefal

Vályogház - hangulatos házbelsőMás néven rakott fal. Az un. homogén falak csoportjába tartozik. Az agyagos sarat az építkezés helyszínén "gyúrták" vagy "dagasztották" lábbal taposva, esetleg állatokkal megjáratva. e közben keverték közé a pelyvát, töreket. A falat kő-esetleg tégla alapra építették, úgy, hogy villával rakták föl az agyagot.
A villányi vályogot az előző réteghez hozzácsapták, így az anyag megfelelően tömörödött. A falat egy huzamban, egyenletes sebességgel kellett rakni, nehogy időközben kiszáradjon. A technológiából kifolyólag az így épült falak szélesebbek a vályogtégla falnál,é s felszínük egyenetlen, amit utólag ásóval faragtak simára. Az ajtó és ablaknyílásokat utólag kellett a falba vágni.

A vert fal

Szintén a homogén falak csoportjába tartozik. A lábazatra illetve fölé zsaluzatot szerkesztenek, amibe az agyag kerül. Ez az agyag nem annyira híg mint a fecskefalnál, és a behelyezés után meg is döngölik. Szintén kellő odafigyeléssel, folyamatosan, egyenletes sebességgel kellett építeni, vigyázva, hogy nehogy túlszáradjon, de óvni kellett a megázástól is. A nyílászárók helyét szintén utólag kellett a falba vágni.

A csömpölyeg

Mondják gömbölyegnek is, de valahol ezt hívják fecskefalnak. Tekinthetjük a vályogtégla fal elődjének is. A lábazatra nagyjából gömb formájú vályogot hordtak föl, kb. akkorákat, amekkorát egy ember elbír (25-35 cm átmérőjűt). Ezeket faverőkkel tömörítették egymáshoz, így a formájuk is laposodott.
A masszív szerkezetű nyílászárókat falazáskor tették a végleges helyükre. A csömpölyegfal szintén egyenetlen felszínű, amit utólag ásóval formáztak egyenesre.

A vályogtégla-fal

Ez "a vályog" a köztudatban. Az agyagot téglaformába öntik, esetleg préselik. A téglákat szárítják, majd hasonlóképpen használják fel mint a hagyományos téglát. Kötőanyagnak hígabb agyagot használnak. A nyílászárókat rögtön beépítik, vagy falazáskor kilécezik a helyüket. Az elkészült falat 2-3 rétegben vakolják előbb durvább, majd hígabb pelyvás sárral, agyaggal. Száradás után általában három rétegben meszelik.

A paticsfal

Technológiája lényegesen különbözik az összes eddigitől. Mivel a fal teherbírása minimális, ezért először az oszlopokat rakják le a ház sarkaira, illetve a falak végpontjaira. Fölkerülnek rá a gerendák, melyek a tető súlyát hordják. Az oszlopok közét eztán egyenletesen kikarózzák. A karókat vesszőkkel összefonják, majd az így kapott táblákat sárral mindkét oldalon betapasztják. Természetesen a nyílászáró helyét már a karózásnál figyelembe vették. Ezeknek a házaknak ártéren az volt az előnyük, hogy árvíz esetén a vékony vályogot hamar leoldotta a víz, és így a vázszerkezet között átfolyva nem gyakorolt nyomást a falra. Így a falak nem omlottak össze, nem dőlt össze a ház, és az ár elvonulása után elég volt csak újra tapasztani a falszerkezetet.

Új építésű vályogház

Új építésű vályogházak

Új vályogházak kizárólag a vályogtégla eljárással épülnek. A megfelelően szigetelt, korszerű alapozásra hagyományosan épülnek fel a vályogfalak. A boltívek, áthidalók, kémények azonban téglából, vagy más korszerű építőanyagból készülnek. Amennyiben sor kerül a falak szigetelésére, azt mindenféleképpen porózus szigetelőanyaggal kell elvégezni, hogy a fal kellően szellőzhessen. Részletesebb leírás a Favázas könnyűvályog cikkben olvasható.

A vályog előnyei és hátrányai

A vályog kellő odafigyeléssel megépítve és karbantartva rendkívül tartós építőanyag. Ha helyben vagy közelben előállítható, kétségkívül olcsó is. Ez által többszörösen is környezetbarát: sem az előállítással, sem a szállítással nem terheljük a környezetet, mint ahogy elbontás után is visszaforgatható a természetbe. Hátránya, hogy nem bírja a vizet és a nedvességet, ez azonban a megfelelő technológia alkalmazásával kellő körültekintéssel kiküszöbölhető.
Köztudottan jó hőszigetelő, de sokan úgy tartják, hogy a mai kor elvárásai szerint már nem számít annak. Ez nagyobb falvastagsággal, vagy a könnyűvályog technológiával megoldható. Ami - jelenleg még - kétségtelenül hátrány: a piaci megítélés. Mivel sokan idegenkednek tőle, ezért míg például egy 25 M forintos, új téglaépületet árán el lehet adni, addig egy 25 M forintos, új építésű vályogház csak áron alul kel el. Befektetésnek jelenleg tehát nem ajánlott a vályogház.

Ellenvélemények

A vályogházzal kapcsolatban leggyakoribb ellenvéleményként az fogalmazódik meg, hogy nem vízálló. Bár szakszerű szigeteléssel, megfelelően kialakított tetőszerkezettel, rendszeres karbantartással mindez a gyakorlatban nem szabad hogy hátrányként jelentkezzen; ennek ellenére sokak tudatában ez a vélemény él. Éppen emiatt a - tömeges - vélekedés miatt a vályogházak piaci megítélése rossz, így befektetésnek nem alkalmasak.

email Szerkesztőség:

Honlap 1x1 Kft.

info [kukac] honlap1x1.hu

>> Címlap Vályogház Favázas könnyűvályog ház